Megkésve bár, de még időben

Nos ez az első bejegyzésem, habár már 2 hónapja, hogy Wrocław népét boldogítom. Lustaságomnak egy blog nem szabhat határt, ezért kezdem csak most és, hogy miért éppen most, azt magyarázza az alább nem hagyó szülői nyaggatás és, hogy ma lengyel óra után bementem dolgozni, majd 5 és fél perc után el is jöttem, mivel sikerült szépen lebetegednem. Lényeg a lényeg megpróbálom valahogy a következő napokban leírni az elmúlt 2 hónapot, de most először sok-sok mindenről írok dióhéjban, szóval elég mindenkinek csak azt elolvasni éppen talán érdekli, lehet így egyszerűbb lesz kiszűrni a legunalmasabb dolgokat. Nosza.

Maga az EVS (Europen Voluntary Service) program

Evidensnek tűnik, hogy ezzel kezdem, mivelhogy ez az ami történik és ez az a csodálatos dolog és lehetőség, amiről több embernek kéne tudnia. Fogalmam nincs hol kezdjem, csak belecsapok a lecsóba. Az EVS az Erasmus+ által támogatott rövidebb és hosszabb projekteket valósít meg, amelyekre BÁRKI jelentkezhet 17 és 30 év között. Amire szüksége van az embernek az egy remek kis fogadószervezet, ami segít elnavigálni a rengeteg információ között és segít neked való projektet találni. Itt említeném meg az én küldőszervezetem, a FIVE (Fiatalok a Vidékért Egyesület), akiktől rengeteg segítséget kapunk minden téren és mindig lehet rájuk számítani ha valami gondunk akad! A honlapon részletesebb leírást találhattok a programról, róluk, blogokat olvashattok rengeteg a programban résztvevő önkéntesektől. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hogy megtalálták nekem a projektet és felkészítettek, csak ajánlani tudom!! Mindenféle infót itt találtok: http://fve.hu/evs.html

Mi az a Wrocław?

Képtalálat a következőre: „wroclaw”
Ott van ni a piros izé

Tettem fel a kérdést mikor a projekteket nézegettem. Bizony, nem voltam/vagyok nagyon tájékozott , úgyhogy Google segítségét kértem, ahol gyorsan felfedeztem, hogy aztapaszta, ez a város nem is olyan rossz. 1 hét ittlét után már persze világossá vált, hogy Európa egyik legcsodálatosabb városába csöppentem, és ezt mindennemű túlzás nélkül mondom. Oda meg vissza vagyok Budapestért de ez a város nagyon komolyan vetekszik vele. 600.000 lakossal nem mondható kicsinek és az egész város valami csodálatos. Képek jönnek hamarosan ha lesz még kedvem párat kattintani az egérrel ezután. Ennek az egésznek a tetejére cseresznyének jön, hogy 2016-ban Európa kulturális fővárosa, így rengeteg program közül válogathatunk szinte minden nap, oké leginkább az első pár hétben voltunk olyan aktívak és hihetetlen műveltek, de néha még most is el-el nézegetünk valahova. Egyszer mindenképp muszáj ellátogatni ide, főleg diákoknak tudnám ajánlani, mivel a csodálatos “polskibussal” nem is olyan drága és a város tele van tömve diákokkal a világ minden tájáról, minden nap lehet találni valami jó kis hepajt! Ennyit elöljáróban a városról de nyilván rengeteg mindent tudnék még írni de hát véges a tinta.

Az én kicsi projektem

Na és hivatalosan egy angolul beszélő magánóvodában vagyok az óvónéni asszisztense, viszont mostanra tulajdonképpen ugyanolyan óvónéni vagyok. Az óvoda eléggé különböző az államiaktól, mivel nem segíthetünk a gyerekeknek például felöltözni vagy hasonlók, hanem mindent maguknak kell megoldani. 5 csoport van és alapból teljesen eltérő korú kölkök vannak mindegyikben, 2-től 6-ig, így a nagyobbak segítenek a kisebbeknek. Az én csoportom a tigrisek, de nálunk mindenki 6-7 éves, mert ez már egy ovi és suli közti állapot, ahol tanítjuk őket írni olvasni matekozni stb. A kis kölkeim nevükhöz hűen tigrisekként viselkednek, de valami hihetetlen módon megszerettem őket már az első hetekben! A munkatársaim imádom, fiatalos, nagyon rendes, jófej mindenki! Rajtam kívül 4 másik asszisztens van, minden csoportban 1. A spanyol lakótársam van a katicabogarakkal, egy német lány a békákkal, egy venezuelai a pillangókkal és egy orosz a méhecskékkel. Semmi panaszom nem lehet a munkával kapcsolatban, imádom szeretem, főleg, mivel az óvónénimmel nagyon jól egymásra hangolódtunk és fantasztikus vele dolgozni. Most komolyan, melyik másik oviban táncolnak és énekelnek Bob Marley-t a tanárok és a gyerekek?? Vagy kérdem én, hol kérdezik meg a gyerekeket, hogy mit akarnak hallgatni takarítás közben, mire azok elordítják maguk, hogy SMOOOOOKE ON THE WAAAATER!!! Rendszerint ilyen hangulatban telnek a napok.

Egy átlag hét

Hétfő reggel lengyel órával kezdünk, ja még nem mondtam, hogy egy magyar sráccal osztozok a szobán és a másik szobában egy ukrán és egy spanyol csaj lakik, mindenki oviban önkéntes. A lakásunk nem mondható különösen nagynak, viszont nagyon kicsinek igen. Ennek ellenére tetszik, mert hihetetlen közel lakunk a centrumhoz és már egészen beleszoktunk a helyszűkébe is. Na szóval hétfő reggel lengyel óra 7 másik önkéntessel akik többnyire spanyolok olaszok magyarok.  Minden nap van egy fél órás foglalkozás a gyerekeknek, amibe rendszerint én is beszállok, mert nagyon jó buli. Hétfőn tánc van egy sráccal, ezután irány az ovi és 4-ig elhesszelgetünk a kölkökkel. Utána ki merre. Kedd egy unalmas nap, mondjuk hétfőn meg kedden mindig nagyon virgoncak a gyerekek, de szerencsére kedden mozgás workshop van és kiszaladgálják magukat. 9-16 ovi. Szerdán lengyel óra aztán ovi. Ez az egyik kedvenc workhsopom, rendszerint egy iszonyat jófej fickó jön a kutyáival és angolul tanítja a gyerekeket mindenféle állatról meg biológiáról, de valami nagyon érdekesen és ráadásul angolul!! Többet tanultam bioszból tőle mint bármikor előtte. Csütörtök egy kedvenc napunk, a tanárommal, mert “technology day” van, ami annyit tesz, hogy a gyerekek hozzák a tabletjüket vagy valamilyen kütyüt és azon kell feladatokat megoldaniuk délelőtt, utána zene workshop van ahol egy szintén nagyon jófej srác tart. Délután tableten játszhatnak a gyerekek miután tartottunk nekik foglalkozást. Ez az a nap amikor úgy érezzük mintha nem is lenne gyerek akire vigyázni kell. Péntekenként túrára megyünk az osztályunkkal, pl. múzeumba, könyvtárba, parkba stb. majd kezdődhet a hétvége! Rendszerint a többi önkéntessel csinálunk valamit, mivel vagyunk kb 20-an és nagyon jó kis társaság jött össze! Most hétvégére Poznanba megyek egy villámlátogatásra, szerencsére találtam couchsurfinget is.

Jaj igyekeztem nem sokat írni mert én se szoktam elolvasni ha valaki sokat ír, de annyira nem sikerült, na sebaj, talán legközelebb sikerül, meg aztán képek is jönnek majd amik talán érdekesebbek lesznek! A sok helyesírási hibát ráfoghatnám, hogy nemigen használom a magyart, de úgyse hinné el senki, egyszerűen béna vagyok.

Leave a comment